Megpróbálom gyorsabban, úgy jobban megy…
Dobosként mindannyian átéltük már ezt a pillanatot. Gyakorlunk egy új groove-ot, fillt vagy tempót, és amikor nem jön össze lassan, jön az ösztönös gondolat:
„Megpróbálom gyorsabban, úgy jobban megy.” És néha — legalábbis az első pár másodpercben — tényleg úgy tűnik, hogy jobban megy. Pörög, lendület van, a kezek szinte „maguktól” mozognak. Aztán hirtelen szétesik minden, elcsúszik az ütem, és már tudjuk: ez a „gyorsabban” nem megoldás, csak menekülés a pontosság elől.
Miért érezzük úgy, hogy gyorsabban könnyebb?
Ennek több oka is van:
A mozgás tehetetlensége segít. Gyorsabb tempónál a test mozgása folyamatosabb, nem kell „visszafogni” a lendületet.
Az agy rövid távon trükközik. Kevésbé halljuk meg a hibákat, ha sűrűbben jönnek az ütések.
Túl korán akarjuk a végeredményt. Türelem helyett sikerélményt keresünk.
De az igazság az, hogy a lassú gyakorlás a dobos legjobb barátja. Ott történik a tanulás, ott épül be az izommemória, ott lesz igazán stabil a groove.
A valódi megoldás: a „tudatos lassúság”
Amikor valamit lassan, figyelmesen játszol:
minden mozdulatot ellenőrzöl; pontosabban hallod, mi történik; és kialakítod a helyes mozgásmintát, amit majd gyorsan is meg tudsz ismételni.
A profik nem azért játszanak gyorsan, mert gyorsan gyakoroltak — hanem mert lassan tanultak meg pontosan játszani.
Tipp gyakorláshoz
Válaszd ki a leglassabb tempót, ahol még tudatosan figyelni tudsz mindenre.
Ha háromszor egymás után hibátlanul megy, csak akkor emelj 5 BPM-et.
Ha hibázol, lépj vissza 5 BPM-et.
És ne feledd: a jó dobos nem a leggyorsabb, hanem a legstabilabb.
A „megpróbálom gyorsabban” pillanat mindannyiunkban ott van — de a valódi fejlődés nem a tempó növelésében, hanem a tudatos lassúságban rejlik.
Ha lassan jól megy, akkor gyorsan is fog. De fordítva? Soha.
ENGLISH BELOW // 🇬🇧
I’ll try it faster, it works better that way…
As drummers, we’ve all experienced this moment. We’re practicing a new groove, fill, or tempo, and when it doesn’t work out slowly, the instinctive thought appears:
“I’ll try it faster, it works better that way.”
And sometimes — at least for the first few seconds — it really does seem to go better. It’s flowing, there’s momentum, the hands are almost moving “on their own.”
Then suddenly everything falls apart, the timing slips, and we know: this “faster” is not a solution, it’s just an escape from precision.
Why does it feel easier when it’s faster?
There are several reasons for that:
The inertia of movement helps. At a faster tempo, the body’s motion is more continuous; you don’t have to hold back the momentum.
The brain plays tricks in the short term. We hear mistakes less clearly when the hits come closer together.
We want the result too soon. Instead of patience, we seek the feeling of success.
But the truth is, slow practice is the drummer’s best friend. That’s where learning happens, where muscle memory builds, where the groove becomes truly solid.
The real solution: conscious slowness
When you play something slowly and attentively:
you control every movement; you hear more precisely what’s happening; and you build the correct motion pattern that you’ll later be able to repeat at higher speed.
Professionals don’t play fast because they practiced fast — they play fast because they learned to play accurately, slowly.
Practice tip
Choose the slowest tempo where you can still consciously focus on everything.
If you can play it three times in a row flawlessly, then increase by 5 BPM.
If you make a mistake, go back 5 BPM.
And remember: a good drummer is not the fastest one, but the most stable.
The “I’ll try it faster” moment is inside all of us — but real progress doesn’t come from increasing the tempo, it comes from conscious slowness.
If you can play it well slowly, you’ll play it well fast. But the other way around? Never.
